1996. szeptember 26., csütörtök




Erdõs Pál professzor emlékére

Szentgyörgyi Zsuzsa

Nem csak zsenialitása tette szabad emberré. Vagyont nem gyûjtött, bár magas díjakat és velük igen jelentõs pénzeket kapott. Szétosztotta alapítványokba, izgalmas matematikai problémák megoldásának jutalmaként (a problémák jó részét õ maga vetette fel), tanítványai, kollégái támogatására. Budapesti lakását is odaadta, könyvtárát elajándékozta. Többnyire úton volt, konferenciák, szemináriumok, baráti látogatások között ingázva. Állítólag útközben, repülõgépen jutottak eszébe a legjobb gondolatok. Prófétai sarujában, harmonikázó zoknijában, lila sáljával fel-feltûnve a világon mindenütt tanítványok, barátok, többnyire már befutott matematikus-hírességek várták a repülõtéren, vitték a bõröndjét, boldogan, hogy megoszthatják vele otthonukat. Bár járta a világot, mindig megmaradt magyarnak, és nemcsak azért, mert imádott édesanyja itt élt, hanem mert idekötötték barátai, neveltetése, a magyar kultúra szeretete. 1988-ban, 75-ik születésnapja alkalmából egyik gyermekkori barátjával, Alpár Lászlóval - aki maga is kiváló matematikus volt - folytatott beszélgetésük jelent meg a Magyar Tudományban. Ebbõl közlünk itt néhány részletet.


"Szüleim jól látták, hogy milyen jelentõsége van az idegen nyelvek ismeretének.... Még nem voltam tízéves, amikor a magyaron kívül beszéltem németül és angolul.... Egyetemi tanulmányaim nem okoztak különösebb gondot nekem. Ami a matematikát illeti, ez természetes, a többi tárgyat egy kis szorgalommal szintén elsajátítottam. Matematikus barátok voltak mindig a környezetemben, akik az élet apró-cseprõ dolgaiban segítettek...
Szüleim számára és elõttem is már 1925-tõl fogva világos volt, hogy nekem külföldre kell mennem. ...nagyon sok történelmi mûvet olvastam, és érthetõ módon mindig nagyon érdekelt az aktuális politikai helyzet. Az, amit a háború elõtt tapasztaltam Magyarországon, a háborús hírek, az otthoniak miatt érzett aggodalom megtanított arra, hogy nem lehetek közömbös a politikával szemben. 1949-tõl kezdve ismét olyan politikai fordulat következett be Magyarországon, ami miatt én tanácsosnak láttam egyelõre távol maradni az országtól.... 1955-tõl fogva rendszeresen hazalátogattam, bár itthon jövedelmet nem biztosítottak nekem, de itt élt édesanyám, sok barátom, és rengeteg emlék fûzött Budapesthez...
Én nemigen tanítottam elõírt órarend szerint..., de bárhol jelentem meg, akadt fiatal és nem fiatal matematikusoknak olyan köre, akik számára érdekes problémákat vetettem fel, akiknek kutatásaiba be tudtam kapcsolódni és akikkel együtt tudtam dolgozni. Kialakult bennem egy széles körû problémafelvetõ képesség, ami igen lényeges minden tudományban. Meglátni, mi az, amivel érdemes foglalkozni, új szempontokra lelni olyan területen, amelyet már befejezettnek, lezártnak tartottak, nagyon lényeges eleme a kutatásnak...
Mûveltem, terjesztettem és népszerûsítettem a matematikát képességeim szerint, minden körülmények között. Együttmûködtem bárkivel korra, nemre, vallásra, a bõr színére való tekintet nélkül - kivéve a fasisztákat -, ha matematikailag érdekesnek találtam a szóban forgó kérdést. Arra törekedtem, hogy visszaadjak valamit abból a világnak, amit tõle kaptam."