Elekes György (Budapest, 1949 május 19. - Fót, 2008 szeptember 29.)


Nagy fájdalommal emlékezünk meg Elekes Györgyről, a Számítógéptudományi Tanszék professzoráról.

Elekes György matematikai tehetsége korán megmutatkozott. 1963 es 1967 között a budapesti Fazekas Mihály gimnáziumban a kivaló matematikatanár, Kőváry Károly tanítványa volt. A Nemzetközi Matematikai Diákolimpián 1965-ben harmadik, 1967-ben első díjat kapott. 1966-ban masodik lett a Kürschák József matematikai emlékversenyen.

Az ELTE matematikus szakát 1967 és 1972 között végezte. Ezután oktatóként az ELTE-n maradt, eleinte az Analízis I tanszéken (1980-ig tanársegédként, majd adjunktusként), majd 1983-ban a Számitógéptudományi Tanszék egyik alapitó tagja lett (1995-ig adjunktus, 2005-ig docens, majd egyetemi tanár). 1978-ban egyetemi doktori, 1994-ben kandidátusi fokozatot, 2001-ben az MTA doktora címet szerezte. 1999-2002 között Széchenyi ösztöndíjas volt.

Kutatási eredményeinek részletes feldolgozása a jövő feladata, most csak röviden foglaljuk össze kutatói életpályáját.

Elekes első kutatási területe a halmazelmélet volt. Megoldotta Erdős és Hajnal egy végtelen halmazok felbontásaira vonatkozó problémáját, és (részben Erdőssel és Hajnallal közösen) sikerült a kombinatorikus halmazelmélet egy új ágát kiépítenie. Sok szép eredményük ma is publikálatlan.

Egy további fontos eredménye az a Hoffmann Györggyel közösen bizonyított tétel, amely szerint van tetszőlegesen nagy kromatikus számú majdnem-diszjunkt halmazrendszer.

A geometria kérdései mindíg is nagyon érdekelték, és ehhez az érdeklődéséhez új témaként csatlakozott az 1970-es években kialakuló algoritmuselmélet. A geometriai algoritmusok területén egy alapvető eredmény kapcsolódik a nevéhez. Egy általa talált elegáns egyenlőtlenség segítségével igazolta, hogy egy tetszőleges magas dimenziós euklidészi térben egy konvex test térfogatát polinomiális időben csak igen nagy hibával lehet becsülni. Ez a cikk fontos kutatások sorát indította el.

A geometriai algoritmusok iránti érdeklődése az oktatás szintjén mindíg megmaradt, a téma oktatását ő alakította ki az egyetemen. A kutatás területén azonban a nyolcvanas évektől témát váltott, a szintén Erdős által alapított kombinatorikus geometriával kezdett el foglalkozni. Ennek a témának fontos kapcsolódási pontjait fedezte fel más matematikai területekhez, és ennek révén kutatási területei később a ma additív kombinatorika néven ismert terület, illetve határterületei lettek. Itt sikerült igen jelentős hírnevet kivívnia, pedig ezen az igen aktív területen a számelmélet és a kombinatorika számos jelentős, Fields Éremmel és más díjakkal dekorált vezető kutatója is dolgozik. Elekes nemcsak nehéz tételeket igazolt, de sikerült meglátnia azokat az algebrai es egyéb strukturákat, amelyek egyes esetekben a vizsgált kombinatorikus jelenségek hatterében rejlettek.

Elekes György kiváló oktató volt, aki a tanítást mindig egyik legszentebb feladatának tartotta. Tanítványai nagyon szerették mint oktatót és mint embert. Egyetemi jegyzeteket írt és újraírt, keresve a gondolatok, példák, részletek legjobb prezentációját.

Súlyos betegségével folytatott majdnem egy éves küzdelme során az Intézett, a tanítás, a tudomány ügyeit mindig figyelemmel kisérte, igyekezett erejéhez képest részt venni bennük.

Sokunknak jó barátja, mindannyiunknak jó kollegája volt. Tudása és a tanítás iránti mély elkötelezettsége nagyon fog hiányozni.

Számítógéptudományi Tanszék, Matematikai Intézet