Didaktika: Illusztrációk és egyéb

A TANULÓK KISELŐADÁSAI

A módszer alkalmazására csak bizonyos tárgyaknál és csak a felsőbb osztályokban kerülhet sor. De ekkor a tanárnak is alaposan fel kell készülnie, hogy kijavítsa az esetleges hibákat, illetve rákérdezzen az el nem hangzottakra.

• A kiselőadás támaszkodhat a tanulók
  • Olvasmányélményére
  • Valóságos tapasztalatára
  • De igényelhet alapos könyvtári kutatómunkát is.
• A kiselőadást tartó tanulónak meg kell terveznie előadását, meg kell írnia, el kell mondania, s ez által fejleszti szóbeli kifejezőkészségét is.
• A kiselőadás időtartama 10-15 perc.
• A pedagógusnak ügyelnie kell arra, hogy csak a jól megszerkesztett produkciók kerüljenek az osztály elé, ugyanis a produkció így a többi tanuló számára is hasznos.

SZEMLÉLTETÉS

A bemutatás segítségével történő tanítás a legáltalánosabb oktatási módszer, melyet alkalmaznak. A demonstrációnak fontos szerepe van az ismeret elsajátításában, de a bemutatásra a tanulás minden fázisában szükség van.

A demonstráció a tevékenység elsajátításának fontos kiindulópontja. Vannak tevékenységek, amelyek bemutatás nélkül nem sajátíthatóak el, de az is igaz, hogy minden cselekvésnél könnyebb a bemutatást követni, mint a verbális leírást. Gondoljunk a hangszeres zenére, vagy az úszásra.

De a fogalomtanulásban, az elméleti, az absztrakt ismeretek elsajátításában is lehet szerepe. Az elsajátított elvont törvényszerűségek gyakorlati alkalmazását is jól illusztrálhatjuk, pl. egy film, mondjuk a vasgyártás folyamatát bemutató film segítségével.

A szemléltetés módszere az oktatási folyamatban hozzájárul:

• a képszerű-szemléletes gondolkodás fejlesztéséhez,
• kiinduló bázis megteremtésével a fogalomalkotáshoz, illetve a tevékenység elsajátításához,
• a gyakorlati alkalmazási lehetőségek feltárásához,
• a tanult jelenségek szemléletes rendszerezéséhez, osztályozásához,
• a tanulók érdeklődésének felkeltéséhez,
• a tanultak alkalmazásához.

• A módszernek kapcsolódnia kell a megelőző, illetve következő módszerekhez, anyagrészekhez.
• A szemléltetésnek minden tanuló által jól követhetőnek kell lennie. A nem látható tanári kísérlet, a kivehetetlen írásvetítő-ábra, a recsegő hangfelvétel mind gátjai a bemutatással történő tanulásnak.
• A lényeg kiemelése a demonstrációk elengedhetetlen mozzanata. A lényeg kiemelését a bemutatás formájától függően különféleképpen érhetjük el.
  • Mozgásos bemutatáskor (TV?): Ismétléssel, szóbeli figyelemfelhívással.
  • Képi szemléltetésnél: Az egész bemutatása után a részek kiemelésével, feliratok, nyilak, körök, aláhúzás alkalmazásával, animációs eljárások beiktatásával, a részletgazdag valóságos ábrák és a lényegüket mutató absztrakt sémák kombinálásával segíthetjük a lényeg kiemelését.
• A tanulók aktivitásának, válaszainak, kérdéseinek kiváltása szintén feltétele a bemutatott jelenségek aktív feldolgozásának, ami a tanár kérdéseivel, feladatok kijelölésével, a bemutatás időleg es megállításával érhető el.
• A demonstrációhoz kapcsolódó visszacsatolás, az elsődleges rögzítések, részösszefoglalások ugyancsak feltételei az ismeretfeldolgozásnak.
• A demonstráció alkalmazását a tanulók, az adott osztály fejlettségi szintjéhez, előismeretekhez, a tanuló képességekhez kell igazítani
• A tanulók fejlettségétől függően módosítható a
  • bemutatás összetettsége,
  • a megismerő tevékenység irányításának a mértéke,
  • a tanulói önállóságának a mértéke,
  • a cselekvéses, szemléletes, szimbolikus ismeretelsajátítás aránya.

A szemléltetés, mint láthattuk nem elkülönülten, hanem szóbeli közléssel együtt jelenik meg.

A szó és szemléltetés lehetséges kapcsolatai:

• A pedagógus szóbeli közlés segítségével irányítja a tanulók megfigyelését.
• Az elvégzett megfigyelésre alapozva a pedagógus szóbeli közlésével hozzásegíti a tanulókat az összefüggések átgondolásához.
• A szóbeli közlés megerősítésére vagy konkretizálásra szolgál a szemléltetés.
• A megfigyeltekből közvetlenül ki nem derülő összefüggéseket, általánosításokat közli a tanár.

A szemléltetés két fő fajtáját szokták megkülönböztetni:

• A közvetlen megfigyelést, amely a tárgyak, jelenségek, folyamatok közvetlen megjelenítését, a tények meghatározott csoportjának a nevelő által történő prezentálását jelentik.
• Közvetett megfigyelést, amely az oktatási eszközök egyre bővülő választékával valósítható meg. Az utóbbi évtizedek fejlődése miatt olyan jelenségekről kapunk szemlélet es képet, amelyekhez korábban a földrajzi, időbeli távolságuk révén nem juthattunk hozzá. Mód nyílik arra, hogy minden felvételen lassítással, gyorsítással, animációval a megfigyelt jelenségek elemzését elősegítsük.

Általánosan megfogalmazhatjuk, hogy a közvetett bemutatással csak akkor helyettesítsük a valóságos tárgyakat, eseményeket, ha az tényleges előnnyel jár (olcsóbb, többet mutat stb.), de ellenkező esetben ne alkalmazzuk.

A tevékenységtanulásban alkalmazott demonstráció fő lépései

1. A bemutatandó műveletet alkotó készségek és tudás alapos elemzése.
2. A megfelelő demonstrációs forma (közvetett vagy közvetlen) megválasztása.
3. A vizuális és a szóbeli elemek kapcsolatának megtervezése.
4. A tanulók számára rendszeres kérdezési lehetőség biztosítása.
5. A tanuló számára annak biztosítása, hogy a műveleteket segítséggel megismételhesse.
6. Az egyéni gyakorlás lehetőségének biztosítása.
7. A tevékenység értékelése, ha szükséges, újabb gyakorlás beiktatása.

A KOOPERATÍV OKTATÁSI MÓDSZER

Ezen a módszerek közös vonása, hogy a csoportmunka keretében a tanulók együttes munkát végeznek, s ugyanúgy felelősek egymás tanulási eredményeiért, mint a sajátjukért.

A módszer néhány változata:

• A csoportos tanulás-egyéni teljesítmény módszer esetében a tanulók négyfős heterogén csoportban dolgoznak a tanár által tartott bevezető után. A közös munkát követően egyéni beszámolóra kerül sor, ezért a csoport tagjai arra törekszenek, hogy jól felkészüljenek. A beszámolón nyújtott teljesítményt az egyes tanulók korábbi teljesítményéhez viszonyítják. Az egyes tagok által ily módon kapott pontok összege adja meg a csoport teljesítményét jelző pontszámot. A tanári bevezető óra, a csoportban végzett gyakorlás és a beszámoló együtt általában 3-5 órát vesz igénybe. A módszer elsősorban pontosan definiált, egy helyes megoldást igénylő feladatok megoldásakor eredményes.
• A csoportos tanulás-egyéni vetélkedő-módszer csak az értékelés módjában tér el az előzőtől. A csoportmunka után minden csoport 1-1 tagja vetélkedik egymással. A legjobbak az első, a kevésbé jók a második asztalnál vetélkednek. Minden vetélkedő csoportban a tagok helyezésük alapján pontszámot kapnak, amivel növelik csoportjuk teljesítményét. Ily módon a leggyengébb tanuló is maximális pontszámmal járulhat hozzá csoportja eredményéhez, ha a vele azonos színvonalúaknál első helyezést ér el.

Az ismertetett két módszer közös sajátossága, hogy a csoport céljainak elérése csak akkor lehetséges, ha minden tanuló elérte a kitűzött célokat.

A csoportos értékelés azt jelenti, hogy a csoportnak el kell érnie bizonyos teljesítményt , de ez nem jelent vetélkedést a többi csoporttal, hiszen lehetséges, hogy minden csoport eléri a kívánt szintet a rendelkezésre álló idő alatt, de lehet, hogy egyik sem.

Az egyéni felelősség abból fakad, hogy a csoport sikere minden egyes tanuló teljesítményétől függ. Ez arra sarkalja a tagokat, hogy segítse egymást.

Az egyenlő esély a sikerre azt jelenti, hogy a tanuló a saját viszonylagos fejlődésével tud hozzájárulni a csoport eredményességéhez.

• A mozaiktanulás módszer abból áll, hogy a hatfős csoportok tagjai elolvassák a feladatból rájuk eső részt, pl. egy költői életmű hat szakaszának egyikét. Ezután összeülnek a különböző csoportok azon tagjai, akik azonos résztémát tanulmányoztak. A megvitatás után visszamennek saját csoportjukba, ahol megtanítják a többieknek az általuk feldolgozott részt.
• A csoportkutatás módszerében a tanulók által alakított 2-6 fős csoportok közös tervezést, kutatást folytatnak. Az egész osztály által feldolgozott anyag egy résztémáját választja ki a csoport, s ezt tovább bontva egyéni feldolgozás következik, majd összeállítják a csoportbeszámolót, amelyet az egész osztálynak mondanak el.

A SZIMULÁCIÓ, A SZEREPJÁTÉK ÉS A JÁTÉK

A szimuláció a fizikai vagy társadalmi valóság bizonyos elemeit elvonatkoztatja oly módó n, hogy a tanulók ezekkel kapcsolatba léphetnek és a szimulált valóság részeseivé válhatnak. A szimulációk a valóság absztrakciói, leegyszerűsítései, amelyek inkább a rendszer egészére s kevésbé annak részleteire koncentrálnak. Megkülönböztetnek gép-ember és ember-ember szimulációt. Az első esetben a szimulált valóságot a gép közvetíti, a tanulók avval lépnek kapcsolatba. Pl. egy gépkocsi működését ábrázoló szimulátorok alkalmasak a vezetői tevékenység begyakoroltatásra. Az ember-ember szimuláció esetén a tanulók vagy más személyek egy csoportja testesíti meg a szimulált valóságot. Jó példa erre a pedagógusképzésben alkalmazott mikrotanítás, ahol a tanulók egy kis csoportja szimulálja a valós osztály lényeges jegyeit, s a tanárjelölt őket tanítja a valós szituáció nehézségeitől, veszélyeitől megóvva.

A szimuláció tárgyai fizikai és társadalmi jelenségek egyaránt lehetnek.

A szimuláció szerkezet az alábbi elemeket tartalmazza:

1. a hátteret leíró forgatókönyv,
2. a különféle érdekeket megtestesítő szerepek,
3. az egyé nek által követendő lépések,
4. a valós helyzetet leegyszerűsített formában tükröző adatok, tények, amelyekkel a résztvevők dolgozhatnak,
5. az a lehetőség a résztvevők számára, hogy meggyőződjenek döntéseik, cselekvéseik következményeiről.

Szerepjátékról akkor beszélünk, ha valaki egy másik személy szerepét vagy funkcióit játssza el. Pl. ha az előbb leírt mikrotanítási szituációban az iskolásokat egyetemisták helyettesítik, már nem szimulációról, hanem szerepjátékról van szó. Az iskolai tanításban a szerepjátéknak nagy lehetőségei vannak. Pl.: eltérő nézeteket valló valós történelmi személyiségeket testesíthetnek meg a tanulók (Széchenyi, Kossuth). A szerepjátékra történő felkészülés kutatási tevékenységet jelent a tanuló számára, hiszen az eljátszott személyisé g et valósághűen kell eljátszani. Szinte minden tantárgy kínál szerepjátékra alkalmas problémákat, emellett kettőnél több nézetet is szembeállíthatunk egymással, s minden nézetnek akár több képviselője is lehet. Hatékony tanulási lehetőséget jelent, ha a szerepjáték lezárásakor bemutatjuk, hogy a valós személyiségek hogyan viselkedtek az eljátszott szituációkban.

A szerepjáték életközelbe hozza az időben, térben távoli jelenségeket, motiválja tanulókat, élményszerű, tartós tudást biztosít, fejleszti az empátiát. Mivel rendkívül időigényes csak ritkán célszerű használni.

A játék (game) olyan vetélkedő, ahol előre meghatározott szabályok betartásával a győzelmet ügyesség, erő vagy szerencse segítségével lehet megszerezni.

A játékok igényelhetnek előre gyártott eszközöket (társasjáték), lehetnek szóbeli vetélkedő jellegű játékok, s ide tartoznak a papírral, ceruzával játszható keresztrejtvény jellegű játékokat is.

A játékok erősen motiválják a gyerekeket, de csak akkor, ha alkalmazásukra ritkán, a tanulás színesítése érdekében kerül sor.

A MEGBESZÉLÉS (BESZÉLGETÉS)

A leggyakrabban alkalmazott, legkedveltebb, minden korosztályban alkalmazható módszer.

Népszerűségét a következőknek köszönheti:

• tanuló - tanár közti állandó konfliktus
• a pedagógus rendszeres visszajelzést kap a tanulóktól --> igény szerint lehet haladni
• a gyerekek tevékenyek, maguk jönnek rá a problémák megoldására --> gyakori sikerélmény, motiváló hatás

A kérdve kifejtés:

• Kérdésekkel vezeti rá a tanulót új ismeretekre.
• A tanár nagyobb szabadságot ad a tanulónak, válaszaihoz igazodva tesz fel újabb kérdéseket, alk almaz különféle rávezető eljárásokat.
• ... gyakori alkalmazása nem célszerű.
• ... fenntartja a tanuló figyelmét.
• ... a gondolkodást apró részekre bontja.
• ... sugalmazó kérdéseket tartalmaz.

• a témának a gyerekek előismereteire kell épülnie,
• a témának érdekesnek, élményszerűnek kell lennie,
• a megbeszélés indítása problémafelvető, felfedeztető legyen,
• a megbeszélés irányítása szempontjából lényeges indító, továbbvivő, ellenőrző kérdések jól tervezettek legyenek,
• a légkör kötetlen, oldott legyen (kérdezni, hibázni, közbeszólni, "kreativitni" lehet)
• a pedagógus a háttérből, de határozottan irányítson,
• mindenki vegyen részt a megbeszélésen,
• a felfedezett hibákat, tévedéseket tapintatosan korrigálja,
• a válaszokból gyűjtse ki a konstruktív elemeket --> világos kép álljon össze a gyerekek számára a témáról.

• Strukturálás
• Kérdezés
• Visszacsatolás, a tanulók tevékenységének értékelése

Strukturálás

Magába foglalja a következőket:

• a célok világos kitűzése az óra kezdetén,
• a fontos gondolatok kiemelése,
• az egyes részek összefoglalása,
• az egyes részek közti átmenet egyértelmű jelzése,
• a gondolatok összegzése.

Kérdezés

A csoportosítás elvei:

• Funkció, cél szerint:
  • érdeklődés- figyelemfelkeltő
  • diagnosztizáló és ellenőrző
  • információt kérő
  • szervező, instruáló
  • gondolkodtató
  • strukturáló
  • véleményt, érzelmeket feltáró
• Az elvárható válasz jellege szerint:
  • konvergens kérdések (egyetlen vagy néhány jól körülhatárolt választ adható, korábbi ismeretek felidézését igényli)
  • divergens kérdések (több, egyaránt jó válasz adható)
• Az elvárt gondolkodási szint alapján (Bloom-féle)
  • ismeret
  • megértés
  • alkalmazás
  • analízis
  • szintézis
  • értékelés szintű kérdések
• A jó kérdezés jellemzői:
  1. Legyen pontos, világos, rövid, egyértelmű.
  2. Feleljen meg a tanulók értelmi színvonalának.
  3. Mozdítsa elő a tanulók gondolkodási készségét.
  4. Adjunk időt a gondolkodásra.
  5. Az egész osztálynak tegyük fel.
  6. Szólítsunk fel több tanulót.
  7. Kezeljük differenciáltan a tanulók válaszait.

A visszacsatolás

• Szinte minden oktatási módszerben megjelenő eljá rás.
• Mind a tanárnak, mind a tanulónak szüksége van rá.

• elmarasztaló szavak
• cinikus megjegyzések
• inszinuáció
• a helyes válasz negatív értékelése
• értékelés elhagyása

VITA

• A jól szervezett vitában a tanulók egymással vitáznak.
• Ezt a módszert minden életkorban és minden tantárgyban lehet alkalmazni --> bonyolultsága és időtartalma eltérést mutat.

• A tanulók legalább annyit beszélnek, mint a tanár.
• Vélemények, kijelentések, állítások ütköznek.
• Az interakciót többségében a tanulók kezdeményezik s az leginkább másik tanulókhoz irányul, nem pedig a tanárhoz.
• A kérdések célja valóságos ismeretek szerzése és nem ellenőrzés.
• A válaszok nincsenek előre meghatározva és különfélék lehetnek.
• Az értékelés nem "helyes / nem helyes" formában történik.
• A tanár --> tanuló, tanuló --> tanuló, tanuló --> tanár értékeli a megnyilvánulásait, megállapításait.

• logikai
• morális
• intellektuális

• a tanulók felkészítése a vitában való részvételre
• a vita megfelelő előkészítése
• a vita vezetése