Dr. Gordon Thomas: Tanítsd a gyereked önfegyelemre című könyve alapján

Mi a gyerekek valódi reakciója az irányításra

 

1, Mit szeretnének elérni

Ha megkérdezzük a szülőket, hogy nevezzék meg a legrosszabb dolgot, ami gyerekükkel történhet két dolgot szoktak említeni: - összeütközésbe kerülés a törvénnyel, - alkoholizmus vagy kábítószerezés. Pontosan ez a félelem indítja a szülőket a büntető fegyelmezésre, hogy megtanítsa a gyerekeknek mi a helyes és mi nem, s hogy tisztelet követeljen a felnőtt tekintéllyel szemben. Azt remélik, hogy a büntető fegyelmezés beleneveli a gyerekekbe azokat az erkölcsi értékeket, melyek a törvénytisztelő polgárokat jellemzik.

A szülők, hogy megakadályozzák, amitől rettegnek, a szigorú fegyelmezésbe vetik bizalmukat: ellenőriznek, korlátoznak, határokat szabnak, tiltanak, akadályoznak és parancsolnak. Pedig, ha Tiltással nevelsz hazudni tanítasz! Ha ezek a módszerek nem vezetnek engedelmességhez, akkor a büntetéshez fordulnak. A szabályokat pedig a szülők egyoldalúan szabják meg, és ezen szabályok megszegése büntetést von maga után.

Mindenki tudja, hogy néhány gyerek úgy reagál a felnőttek tekintélyére, hogy megadja magát, behódol, engedelmeskedik. Ez az engedelmeskedés pontosan az, amit a "merj fegyelmezni" és a "hatalmat a szülőknek" bajnokai minél jobban szeretnének. A fegyelmezéspártiak kitartása amellett, hogy a büntetés építő jellegű, azzal a vágyukkal magyarázható, hogy a gyerekek végül alázatossá válnak egy felettük álló lénnyel vagy magasabb tekintéllyel szemben.

 

2, "tekintélyelvű" nevelés (jellemző vonások)

 

3, Hogyan próbálják igazolni a hatalmon alapuló fegyelmezés jogosságát

Egy pár példamondat, miként próbálják igazolni a hatalmon alapuló fegyelmezés jogosságát:

"A gyerekeknek nemcsak hogy szükségük van a büntetésre, de akarják is."

"A gyerekek alapjában véve akarják is, amit érdemelnek, legyen az jó vagy rossz, mert az igazságosság biztonságot jelent."

"A gyerek, aki tudja, hogy verést érdemel, majdhogynem megkönnyebbültnek tűnik, amikor végre megkapja."

"A gyereket nem sérti a fegyelmezés, ha megérti célját, és méltányolja a kontrollt, ami ösztönös cselekedetei fölött lehetővé tesz számára."

"A fegyelem hozzájárul, hogy a családok boldogok, a gyerekek egészségesek legyenek."

Úgy hangzanak ezek a mondatok, mintha a hatalmukat bevető irányítók bűntudatát lennének hivatva enyhíteni....

 

4, A gyerekek által használt védekező mechanizmusok (elhárítás)

Felnőtt résztvevőket kértek meg, hogy idézzék fel Ők hogyan birkóztak meg a hatalmon alapuló fegyelmezéssel. A válaszokat három csoportba lehet osztani: megküzdő, megadó, menekülő reakciók.

- ellenállás, dac, elutasítás

- lázadás, szófogadatlanság, engedetlenség, feleselés

- megtorlás, visszavágás, ellentámadás, vandalizmus

- verekedés, ellenségeskedés, harciasság

- szabályok és törvények megszegése

- összefogás, szövetség alakítása, a felnőtt elleni szervezkedés

- versengés, a győzelem vágya, a kudarc gyűlölete

- hízelgés, udvarlás, bókolás, talpnyalás, a felnőttek kegyeinek keresése

- feladás, a legyőzöttség érzése, lézengés, tengés-lengés, csavargás

- sírás, zokogás; depresszió vagy reménytelenség érzése

- mások hibáztatása, befeketítése, árulkodás

- félősség, félénkség, gyávaság, halk beszéd, húzódozás minden új kipróbálásától, gátlásosság

- bátorítás és állandó helyeselés igénye, bizonytalanság érzése

- kényszerevés, szertelen fogyókúra

- meghunyászkodás, konformizmus, behódolás; engedelmessé válás; "stréberré", a tanár kedvencévé válás

- hisztéria, düh

- hazudozás, megtévesztés, az igazság rejtegetése

- visszavonulás, fantáziálás, álmodozás

- kivonulás, menekülés, kimaradás az iskolából vagy otthonról, elrohanás, iskolakerülés, hiányzás

- némaság, ignorálás, a beszélő viszony megszüntetése, a felnőtt "leírása", távolságtartás

- megbetegedés, pszichoszomatikus betegségek kialakulása

- alkoholhoz, kábítószerhez folyamodás

- puskázás, "másolás" az iskolában

Egy-két megjegyzés, amit a listához fűztek a résztvevők (tanárok, szülők):

"Miért is akarna bárki is hatalmával élni, ha ilyen viselkedést eredményez?"

"Mindezek a védekező mechanizmusok olyan viselkedések, melyeket nem szeretnék gyerekeimnél, tanítványaimnál látni."

"Ha mi így reagáltunk a hatalomra, amikor mi voltunk gyerekek, a mi gyerekeink is minden bizonnyal így reagálnak."

 

Mit eredményeznek ezen védekező mechanizmusok?

Nagy valószínűséggel még szigorúbb büntetést hívnak elő. Ez a helyzet az ellenállás és a dac, a lázadás és az engedetlenség, a megtorlás, mások megütése, a szabályok megszegése és a düh esetében. Ezek a megküzdő mechanizmusok gyakran indítják el azt az ördögi kört, melyet a családokban és iskolákban tapasztalhatunk - ahol a gyerek szembeszegülő válaszai arra késztetik a felnőttet, hogy még szigorúbb büntetésekhez nyúljon stb. Ezek a reakciók a fiatalkorú jogsértőknél és bűnözőknél jellegzetesek.

Általában nem sarkalják még szigorúbb fegyelmezésre a felnőtteket, a gyerek társas kapcsolatait azonban erősen károsítják. A legtöbb gyerekcsoport kiközösíti azokat, akik hízelegnek, akik jók akarnak lenni és másokat befeketítenek, akik félnek az újtól, behódolnak és kötelességtudóak, stréberek vagy a tanárok kedvencei. Az ilyen védekező mechanizmusok gúnyolódást, kötekedést, csúfolódást vagy elutasítást, elszigetelést váltanak ki.

Nagy valószínűséggel tartósan rombolja a gyerek-felnőtt kapcsolatot, még jobban megkeseríti mind a felnőtt mind a gyerek életét. Ez történik amikor a gyerek teljesen elzárkózik a szüleivel vagy másokkal való értelmes kommunikációtól vagy kapcsolattól, megszökik otthonról, vagy kimarad az iskolából. Néhány menekülő reakció nyilvánvalóan még a fiatal egészségére is káros - pl: kényszerevés, alkoholizálás, kábítószerezés, irrealitásba forduló fantáziálás, a beteges szorongás.

 

5, Hová vezethet a hatalmon alapuló fegyelmezés

Ha a gyerek nem menekülhet el a büntető hatalom okozta fájdalom és megaláztatás elől, de engedelmeskedni sem akar, dühüket és ellenséges érzéseiket szüleikkel és tanáraikkal szemben tanúsított agresszivitással és erőszakkal mutatják ki. Egy felmérés azt mutatta, hogy három 3-17 éves gyerek közül egy évente megüti szüleit.

Egy másik felmérés, amelyet a San Quentin-e börtön elítéltjei között végeztek, 100 százalékuk tapasztalt otthon súlyos erőszakot egy- és tízéves kora között, illetve a gyilkosokról az derült ki, hogy gyakoribb és súlyosabb büntetést kaptak, mint azok a testvéreik, akik nem követtek el gyilkosságot.

A felnőtt-gyerek kapcsolatok legtragikusabb kimenetele az, amikor a fegyelmezők végül elveszítik a gyerekeiket. Nemrég derült rá fény, hogy az otthonról kikerülő tizenévesek meglepően nagy része egyáltalán nem is szökik meg - valójában szüleik dobják ki őket! Az "Amíg az én házamban vagy, addig nekem engedelmeskedsz. Ha nem vagy képes rá, akkor mehetsz amerre látsz." bánásmód eredménye, hogy a gyerek megszökik otthonról.

Hasonló forgatókönyv alapján működik az iskolákban az a gyakorlat, hogy a fegyelmezetlen diákokat kirúgással fenyegetik. Amikor a fenyegetéseknek semmi hatásuk sincs - mint ahogy ez sokszor megtörténik -, saját kelepcéjükbe esnek: nem akarják elveszíteni tekintélyület, fel kell függeszteniük vagy el kell tanácsolniuk a tanulót. Gyakori, hogy a kirúgott diák végleg elvész elzüllik.

Manapság úgy tűnik, hogy az ivás és a narkózás sokkal elterjedtebb formája a menekülésnek, mint bármikor a múltban. Az alkohol- és kábító-szerfogyasztásnak számos és összetett oka van, de a legfontosabb ezek között ezeknek az anyagoknak a használata mint a szorongástól, fájdalomtól, magánytól, reménytelenségtől, visszautasítástól vagy szükségletmegvonás más fajtáitól való menekülés eszköze. A kábítószer gyors, könnyű menekülést nyújt a kétségbeesés elől, s az eufolia és az önbizalom ideiglenes túláradását biztosítja.

Mo-on a fiatalok 38%-a kipróbált már vmilyen kábítószert, és 5-6%-uk szed rendszeresen anyagot. Az alkoholt 68%, a dohányzást 40%-uk próbálta.

Tanulmányok szerint azon fiatalok, akik elkezdenek inni vagy kábítószerezni, csupán 5-10%-uk válik az alkohol vagy a kábítószer rabjává. Ésszerű feltételezés, hogy akik elsajátították az alkohol és a kábítószer mértéktelen fogyasztásától visszatartó önfegyelmet, olyan emberek, akiknek élete annyira hasznos, kielégítő, beteljesedett, hogy nem szeretnék kockára tenni, amijük van, vagy ami vár rájuk. Azt is érzik, hogy képesek irányítani saját életüket