Tranzakcionális analízis Eric Berne: Emberi játszmák című könyve nyomán

Stitz megfigyelése, ha gyerekekkel nem foglalkoznak, fizikai és szellemi leromlást eredményez, betegség követheti, szélsőséges estben halálos kimenetelű lehet. Ezekből a megfigyelésekből következtetett az ingeréhség jelenségére és jelentőségére. Az ingerek legkedvezőbb formája a fizikai intimitás. Ingerek megvonása felnőtteknél is pszichózishoz vezethet (ezzel függ össze, hogy a börtönlakók között a legrettegettebb büntetés a magánzárka, politikai foglyok esetében gyakran alkalmazzák ezt a módszert, mert ennek hatására az elítélt politikailag hajlíthatóvá válik). A jelenség biológiai szempontból az agytörzsi retikuláris régió ingerhiány hatására bekövetkező leépülésével magyarázható. Az ingeréhség fogalma és megnyilvánulásai párhuzamba állíthatók az éhséggel ill. táplálkozással, ugyanúgy fontosak az életben maradáshoz.

Idővel a gyermeki fizikai intimitás társadalmi, pszichikai és biológiai okokból megszűnik - helyette kompromisszumként az intimitás enyhébb, kevésbé intenzív formái jelennek fokozatosan meg - pszichológiai szakkifejezéssel szublimálódik. Az ingeréhséget részlegesen az elismeréséhség helyettesíti, ennek mértéke nagy egyéni varianciát mutat (színész, tudós). Az intimitás közlését nevezhetjük “simogatásnak”, simogatások cseréjét pedig tranzakciónak. A társas érintkezés tranzakciók sorozata; minden formája előnyösebb, mint az érintkezés hiánya. (S. Levine patkányokon végzett kísérleteket, azt tapasztalta, hogy a gondozott patkányok gyorsabban fejlődtek, nagyobb volt az ellenállóképességük betegségekkel szemben, viszont a gyengéd gondozás és az áramütés hatékonysága a kísérletben egyformának adódott).

Az idő kitöltésének igénye (pl. erre utal egy beszélgetésben beállt szünet kínossága) a struktúraéhség. Az idő strukturálásának műveleti oldala a programozás, fajtái:

• anyagi programozás - különféle munkák, tevékenységek, ezek révén is juthatunk intimitáshoz
• társadalmi programozás - “jó modor”, helyileg elfogadott viselkedésminták: rituális viselkedés, félrituális viselkedés (időtöltés)
• egyéni programozás - személyes kapcsolatokban hangsúlyos, incidensek jelentkeznek, játszmákban fontos a szerepe

Az időtöltés, a játszma intimitáspótlékok, intimitásértékük az egyéni programozás súlyának függvénye. Az intimitás (simogatás) az egyetlen tökéletes válasz az ingeréhségre, elismeréséhségre, struktúraéhségre. Prototípusa a szerelmi egyesülés. A struktúraéhség az ingeréhséghez hasonló jelentőségű (strukturálatlan idő esetén először unalmat érzünk). A magányos ember az idő strukturálását megoldhatja tevékenységgel és fantáziával. Társaságban több lehetőség nyílik erre, ezek bonyolultságuk sorrendjében a következők: rituálék, időtöltések, játszmák, intimitás és tevékenység (ez bármely előző típushoz kapcsolódhat). Célunk a tranzakciók során maximális nyereség, előny megszerzése, ezek: feszültség csökkentése (elsődleges belső előny), ártalmas helyzet elkerülése (elsődleges külső előny), simogatás megszerzése (másodlagos előny), egyensúly fenntartása (egzisztenciális előny).

“A társas érintkezés legtöbb örömöt nyújtó formái - akár tevékenység keretében, akár nem - a játszmák és az intimitás. A hosszú ideig tartó intimitás ritka, és elsősorban magánjellegű; a lényeges társadalmi érintkezés az esetek többségében játszmaformát ölt.”

Az emberek időről-időre, spontán vagy bizonyos szituációk hatására változtatnak magatartásukon, nézőpontjukon, hangjukon, szókincsükön stb., ezek a mindenkiben megtalálható, koherens szerkezetű viselkedésminták az énállapotok. Ezeket három kategóriába csoportosíthatjuk: szülőkére hasonlító énállapotok, autonóm módon, a valóság tárgyilagos értékelésére irányuló énállapotok, archaikus maradványokat hordozó, korai gyermekkorban rögzült, de még aktív énállapotok. A továbbiakban szülői, felnőtti, gyermeki énállapot. Az egyes énállapotok gyakran ellentétbe kerülhetnek egymással (pl. vásárlás). Az énállapotokról:

• A szülői énállapot (Szülő) kétféleképpen nyilvánul meg, közvetlenül (Tedd azt, amit én!) és közvetve (Ne azt tedd, amit én teszek, tedd azt, amit mondok!), alkalmazkodva a szülei kívánságaihoz. Ennek ez énállapotnak fontos szerepe a megszerzett, áthagyományozott tapasztalat alapján gyakori szituációk gyors, rutinszerű megoldása, ezáltal idő megtakarítása (ld. pl. gyermeknevelés)
• A gyermeki énállapotból (Gyermek) eredeztethetők az intuíciók, alkotókészség, spontán hajtóerők és örömök. Szintén két megnyilvánulása van, az alkalmazkodó gyermek (szülei elvárásaihoz alkalmazkodott archaikus viselkedésminták) és természetes gyermek (spontán kifejeződés, pl. lázadás vagy alkotókészség)
• A felnőtti énállapot (Felnőtt) adatokat dolgoz fel valószínűség-számításokat végez, közvetít tárgyilagosan a szülő és a gyermek között.

A társas érintkezés egysége a tranzakció. Tranzakciós ingerből és tranzakciós válaszból áll. A kommunikáció folyamatában ezek egymást követik, hogy az előző tranzakció válasza a következő ingere lesz. Az egyszerű tranzakciós elemzés azzal foglakozik, hogy megállapítsa, milyen énállapotok mozgósították a tranzakciós ingert, és milyenek váltották ki a tranzakciós választ.

Kiegészítő tranzakció estén a válasz pontos és megfelel a várakozásnak, a kommunikáció gördülékeny, simán zajlik, amíg kiegészítő tranzakciókból áll (a kommunikáció első szabálya). A kiegészítő tranzakciót műveleti vektorokat alkalmazva a struktúra-diagramon párhuzamos nyilakkal tüntethetjük fel:

Kiegészítő tranzakció, a vektorok nem keresztezik egymást (pl. – Nem tudod hol vannak az inggombjaim? / – Az íróasztalon. vagy Nem találkoztam vele.)

Keresztezett tranzakció, a vektorok keresztezik egymást (pl. - Nem tudod hol vannak az inggombjaim? / - Már megint én vagyok a felelős mindenért!)

Rejtett tranzakció esetén kettőnél több énállapot vesz részt a tranzakcióban. Ez a játszmák alapja. Két gyakran előforduló variáció struktúra-diagramok segítségével ábrázolva:

Szöget bezáró tranzakció pl. a következő: - Ez itt jobb, de maga ezt aligha engedheti meg magának. / - Márpedig meg fogom venni. vagy Megveszem.